Zsonglőr

Glóriák zsonglőre pózol a porondon,
holt dicsőség fénye árnyat vet a gondon.
Elgyötört szárnyait kőkeresztre rakja,
élvezi gyümölcsét, sohasem volt magja.

Élete virágát letépte a holnap,
égbe dobott koronái rendre földre hullnak.

Glóriák zsonglőre fényt iszik a holdon,
űrbe hintett pénze csillog az égbolton.
Üvöltő vágyait hangzavarba zárja,
körülötte csönd van és hallgatás utána.

Élete virágát letépte a holnap,
égbe dobott koronái rendre földre hullnak.

Üveghegy

Ma éjjel nem tudok szeretni,
ma éjjel nem szerethet senki.

Üveghegyek mögött, bujdosó nap alatt,
csak a szél cirógat meztelen vállakat,
terített asztalon kihűlt ebéd,
fölötte porzik a csontszáraz ég.

Most kell fényesebbre venni,
most kell fényesebbnek lenni.

Édes parfümök lakatlan illata,
megtűrt életek kitört méregfoga,
bőrömbe vörös szavakat éget,
vértestvéreit egy érintésnek.