Sosem éltél
Ha nem dobtad el a reményt,
és nem gyűlölted még a fényt,
ha nem szeretted meg a lányt,
ha szeretted és nem fájt,
ha nem szöktél még messzire,
és nem érkeztél meg ide,
ha nem akartad a halált,
sosem éltél igazán.
Ha nem törtél meg hitedért,
és mindig volt egy menedék,
ha nem járt át a félelem,
és nem vesztettél sohasem,
ha nem temettél senkit még,
és nem hazudtál istenért,
ha nem akartad a halált,
sosem éltél igazán.
Lázas körülmény
Ki vagy te és ki vagyok én,
mi ez a lázas körülmény,
úgy mondanám, hogy ég veled,
de már ebben sem hiszek.
Könnyű nők, nehéz szavak,
fekete bársony hangulat,
szép arcú titkaink előtt
éppen most nyílik meg a föld.
Gyönyörű hazug napok,
lopott angyalszárnyak,
ezer tengeren át
kiáltok utánad.
Koldus
Egy koldus él itt bent
a sötét szívemben,
számolja éveim,
emlékszik helyettem.
Szemében börtönöm,
leláncolt mosoly,
mindenütt otthon van,
még sincsen sehol.
A túlélők sátortábora
szép álmok rezervátuma,
az ébredők arca összeér,
nincs vége, nincs vége még.
Kapcsolj ki
Kapcsolj ki mindent, nézz a szemembe,
kapcsolj ki mindent, kezdjük egyszerre,
rúgd le a cipőd és dobd el kabátod,
addig vetkőzz, míg magadat látod.
És most táncolj, táncolj nekem,
akarnod kell, hogy szép legyen.
Emeld föl kezed és nyújtsd ki a lábad,
akkor a legjobb, ha egészben látlak,
fordulj meg lassan, fürödj a fényben,
és fogadd el végre, hogy ez már a béke.
És most táncolj, táncolj velem,
szeress újra szerelem.
Hétköznapember
Hiába látom a szivárvány mindegyik színét,
hiába hallom a kövekből szüremlő zenét,
hiába őrzöm a te legszebb, legszebb álmod,
valami elhagyott, és most magamat nem találom.
Hiába intek, eltűnik minden mozdulat,
hiába szólok, elveszítem a kiejtett hangokat,
hiába élek, ha szemem már többé nem ragyog,
gyere el értem, ha még tudod, hogy hol vagyok.
Nincs időm, nincs helyem,
nincs arcom, nincs nevem,
nincs időm, nincs helyem,
nincs arcom, nincs nevem.
Üzenet
Küldök egy üzenetet névtelen szájról,
innen, a diadalív árnyékából,
minden szó falra hányt borsó,
törhetetlen üvegkoporsó.
Ne, ne, ne, ne mondj semmit,
tudom, hogy mit, mikor és mennyit.
Egyetlen visszhang csak a süket mondat,
néma a gondolat, amit fölforgat,
hamis a rend és hamis a törvény,
nincs itt más, csak a fekete örvény.
Szibilla
Gyermeket lát.
Sziklás parton áll.
A tenger színtelennek
hat az olajzöld ég alatt.
Egy kiálló szirtre lép,
mert fontosnak érzi ezt.
A szirt emelkedni kezd.
Tenyerén választót lát,
vonalat, ahol a víz sziklák
közt matat. Vére csordul
az égre, földig, tengerbe,
amint előre lép, és csendes
esőből hullottan kiejti,
amit markában tartott,
a csonka ívű partot.
2012-ben a zenekar stúdióba vonult, miközben személyi változások tették kérdésessé a KISAVAS létét. Jobbágy Bence (gitár) érkezett, Ben Scott és Tóth Máté távozott a zenekarból, a nagylemez zenei előkészítése azonban együttes erővel történt.
Debrecen, Roncsbár, huszonkét óra valahány. A koncertteremben éppen a Kuttya zenekar játszik. Két szám között K. Levente kinéz a közönségre, jobb kezével takarja el a reflektor fényét. Valahogy észrevesz minket, köszönti a bandánkat. Tényleg úgy tűnik, hogy megérkeztünk. Aztán a vécében egy srác arról beszél, hogy itt a nők csak a tömött zsebű férfiakkal kezdenek. Sok pénz, sok gond, mondom neki, és kisétálok. A biztonságiaktól megkérdezem, hol találok kukát, hát pont előtte állnak. A színpadon már a VAN zenekar, szép dudaszóval, furulyával, kobozzal.
A koncert plakátja Gyöngyösi Gábor (Gabcsi) egyik festményének felhasználásával készült.
