...
Csörög a telefon, bőven éjszaka. "Ide kell jönnötök! Itt van egy ember, most ismertem meg! Hozzátok a zenéteket, meghallgatjuk, együtt! Találkozás!” Nincs mese, Zöme akcióban. Menni, menni, valami klubba, privát, kabát, bicikli, hívom Levit, készül. Sötét és hideg, kávé és konyak. A színházból jönnek majd, nem tudjuk, mi lesz. Nézünk, mint a moziban. Hideg. Aztán a klub, nagyon privát, vivát. Üdv Bujdos, Tellinger, aztán Háy, vele még sosem, no és a Beckek, ide jöttünk, mondja Zöme. Ők is, zenélnek ők is! Nem megy a lejátszó, kicsit könnyebb. Valami oldódik. Zoli mesél valamit, aztán arról eszébe jut valakinek valami, ami oldódik. Láthatatlanná oldódunk az éjszakában. Másnap stúdió Tamásnál, telefon, jön Zoli és Papa, van egy kis idejük, lemegyek eléjük. Gondoltam, ez csak nem baj, mosolyog Hankó, és miután kiszállt a banda kétötöde, azaz a 12Y, elhajt az autóval. Rágyújtunk, majd irány a stúdió, belehallgatnak a készülő lemezünkbe, Papa bólogat, Zoli sztoriban van, látszik, hogy úton vannak. Aztán még tere-fere, egyebek, míg végül elindulnak gyalog a belváros felé.
...
Megérkezünk Debrecenbe, Likóék a színpadon beállnak épp, lekiabál, hogy sziasztok. Aztán az öltözőben mondja, hogy hú, még a Vianban, és hogy a Bront, meg az Ön is az, meg nem is ön is az. Hihetetlen, hogy emlékszik, fut át az agyamon, de már borral kínál, és hogy jó az egyik új számunk, amit küldtem neki a nyersekből, de azért lehetne még rajta dolgozni, és hogy néha köhögnie kell a hangomtól, máskor meg inkább befogná a fülét, és közben végig vigyorog. Aztán amikor elkezdjük a koncertet, elsőként szurkol ott hátul, tök egyedül.
